Eurycantha calcarata

Kéregutánzó sáska (Eurycantha calcarata) tartása 

Leírás

Latin név: Eurycantha calcarata

Magyar név: kéregutánzó sáska

Angol név: giant spiny stick insect

Phasmid Study Group szám*: PSG 23

Elterjedési terület: Pápua Új-Guinea és a környező szigetek ide értve a Salamon-szigeteket is.

Habitat típusa: esőerdőkben fordul elő, elsősorban faodvakban lehet őket megtalálni.

Méret: 100-125 mm (hím), 120-150 mm (nőstény) 

Megjelenés: A nimfák zöldes-barnás színezetűek, leginkább mohás-zuzmós fakéregre emlékeztető mintázatúak. A kifejlett egyedek sötétbarnák. A hímeket és a nőstényeket könnyen el tudjuk egymástól különíteni. A hímek hátsó lábaikon sarkantyú-szerű kitin-tüskéket viselnek, ami a nőstényeknél hiányzik. Emellett a nőstények tojócsöve is jól látható már a nagyobb nimfákon is. 

Tartás

Hőmérséklet: szobahőmérséklet (20-25 °C) is megfelel számukra 

Páratartalom: 70-80 %

Talaj: nőstényeknek szükséges peterakáshoz.

Táplálék: szeder, rózsa, tölgy, galagonya, borostyán, tűztövis, szőlőlevél.                                        

Peték kelési ideje: kb. 4-6 hónap

Peték száma nőstényenként: kb. 400

Nimfa stádiumok száma: 5-6

Nimfák fejlődésének ideje: kb. 6 hónap

Kifejlett egyedek élettartama: kb. 1-1,5 év

ELHELYEZÉS

    Botsáskák esetében az általános javaslat az, hogy a terrárium szélessége minimum  a testhossz kétszerese, a terrárium magassága pedig minimum a testhossz háromszorosa legyen. Ami ennél a fajnál minimum 30x30x45 cm-es terráriumot jelent. Mivel talajon is sokat tartózkodó fajról van szó, szélesebb terrárium előnyösebb lehet. Ha pedig nagyobb csoportod van több hímmel, érdemesebb nagyobb terráriumot választanod, hogy a hímek közötti rivalizálást csökkenteni lehessen.

    Fontos, hogy a terrárium jól szellőzzön. Ezt a terrárium elején illetve tetején elhelyezett szellőző nyílásokkal lehet biztosítani.

    A terráriumba szükséges vastag ágakat vagy nagyobb fakéreg darabokat függőlegesen, a terrárium falának támasztva behelyezni. Egyrészt szívesen bújnak el a sáskák az egymáshoz érő kérgek között, másrészt a vedléshez szükségük van valamilyen ferdén álló felületre.

    Amellett, hogy a nőstényeknek peterakáshoz szükséges lehet talaj, a páratartalom fenntartását is segíti, ha papírtörlő helyett kókuszrostot, bio virágföldet, kerti talajt vagy egyéb keveréket használunk. Én mindig szoktam a terráriumokba ugróvillásokat telepíteni. Ők gombafonalakkal táplálkoznak, így segítenek elkerülni a talajra hulló ürülék és növény maradványok penészesedését. 

TÁPLÁLÉK & ITATÁS

    Mivel sokféle tápnövényt elfogadnak, etetésük nem okoz nehézséget. Télen könnyen etethetők borostyánnal, tűztövissel sőt, almát is lehet nekik adni. Én mindig arra törekszem, hogy az étrendjük változatos legyen, egyszerre több különböző növényt szoktam nekik betenni. Jelenleg a szőlőlevél a kedvencük, mindig az fogy el a leghamarabb. Arra viszont figyelni kell, hogy a növény amit kapnak garantáltan permetszer-mentes legyen. 

    A kéregutánzó sáskák nagyon szeretnek inni. A napi párásítás során keletkező vízcseppekből is tudnak inni, de a földre helyezett itatótálat is szívesen használják. Én egy sekély tálkát használok, amibe kavicsokat teszek. Így nem tudják kiborítani és a kis nimfák sem fulladnak bele. Illetve minden reggel permetezek egy kevés vizet a tápnövényekre.

VISELKEDÉS

    Könnyen tartható, gyönyörű faj, ami kezdőknek is kiváóan alkalmas. Ugyanakkor azoknak, akik szeretik rendszeresen kézbe venni állataikat talán kevésbé jó választás, hiszen a hímek és a nőstények is igyekeznek védekezni, ha fenyegetve érzik magukat. A fej mögött lévő mirigyekből kellemetlen szagú váladékot képesek kibocsátani, hátsó pár lábaikkal pedig rúgni próbálnak, ami különösen a hímek esetében okozhat problémát a combokon található sarkantyú-szerű kitin-tüskék miatt. A hímek az egymással való versengés során is használják ezeket a "fegyvereket". Megfigyelések szerint más botsáska fajokkal szemben is agresszívek lehetnek így érdemes csak fajtársakkal tartani.

    Sokak szerint rendszeres kézbevétellel kézhez lehet őket szokatni, de ezzel kapcsolatban nincsenek személyes tapasztalataim. Én a kéregdarabbal együtt szoktam őket kivenni például takarításkor vagy ha szeretném őket megmutatni valakinek. Van, hogy maguktól felmásznak a kezemre, ilyen esetben semmilyen agresszív viselkedést nem tapasztaltam, még a hímek részéről sem. Egy ilyen esetet láthattok a lenti videón is: takarításkor az egyik fiatal nőstény úgy dontött felmászik a karomra, így lehetőségem adódott videót készíteni arról, hogyan mozognak a kéregutánzó sáskák.

    Botsáskáknál gyakran megfigyelhető jelenség, hogy nem csak kinézetükkel, de vislekedésükkel is igyekeznek beleolvadni környezetükbe. Ez a faj faágat, fakérget utánoz. Mozgás közben pedig testével jobbra-balra billeg, mintha egy faág lenne, amit a szél mozgat. Így próbálja elkerülni, hogy a madarak vagy más ragadozók észrevegyék.

    Egy másik érdekes védekezési formát is megfiygelhetünk ennél a fajnál: veszély esetén halottnak tettetik magukat. Lábaikat szorosan testük mellé zárják, egész testük kiegenyesedik és megmervedik. Ezt a tanatózisnak nevezett jelenséget leggyakrabban nimfák esetében figyeltem meg, meg a kifejlett egyedeknél is előfordul.

    Éjszakai életmódot folytatnak, ebben az időszakban magányosan keresnek táplálékot. Napközben viszont nagyobb csoportokban gyűlnek össze faodvakban, fakérgek alatt. 

SZAPORODÁS 

    A nőstények tojócsöve ugyan szintén veszélyes fegyvernek tűnhet, de kizárólag a peték lerakására használják, védekezésre nem. A nőstény tojócsövével lyukat szúr a talajba, lerakja a petétéjét majd szintén tojócsövének segítségével betemeti. Éppen ezért érdemes egy homokkal, vagy földkeverékkel teli kis edényt betenni a terráriumukba. Bevallom, amikor először tartottam ezt a fajt, még nem tudtam erről, így csak egy kevés talajkeverék volt a terrárium alján. Szerencsére így is rakott a nőstény petéket, amik ki is keltek. Így valószínűleg nem életbevágóan fontos, hogy a nőstény el tudja ásni a petéket, de szerintem mindig érdemes arra törekednünk, hogy az állataink fogságban is ugyanúgy tudjanak viselkedni, ahogyan a természetben tennék. 

    Ez a faj nem képes szűznemzéssel szaporodni, így a nőstények által lerakott petékből csak akkor kelnek ki kis nimfák, ha a nőstény előtte párzott hímmel. Ha a faj tartását peték vásárlásával szeretnéd kezdeni, javaslom, hogy legalább 15-20 petét vegyél, hogy biztosan mindkét nemből legyenek kifejlett egyedeid. (Én egyszer 10 petét vettem, amiből 6 kelt ki. A felnőtt kort 4 egyed érte el és mindannyian hímek voltak.)

    A párzás után körülbelül 8 héttel kezdi el a nőstény a peterakást. A peték viszonylag nagyok, hengeresek és sötétbarna színűek. Körülbelül 4-6 hónap elteltével kezdenek el kikelni a nagyjából 3-4 cm testhosszúságú nimfák. 5-6 vedlésen keresztül kb 6 hónap alatt érik el a felnőtt kort. Innentől kezdve általában egy-másfél évig élnek, de nekem például volt egy hímem, aki majdnem két évig élt így persze vannak kivételek. 

Érdekesség

Pápua-Új Guineában a benszülöttek horgász-horognak használták a hímek kitintöviseit.

* A Phasmid Study Group nyilvántartást vezet a hobbiban tartott botsáskákról. A listában az Eurycantha calcarata faj 23-as számmal szerepel.